A Tuz-tónál

Tuz-tó, szemlélődés a vízparton

Agzikarahan, a karavánszeráj udvarán

Acigöl

Acigöl, „Kukucs”

Kappadókia jellegzetes felszíni formái mellett további figyelemre méltó természeti képződményeket láthatunk. Ilyen a 80 km hosszú, 50 km széles Tuz Gölü időszakos tó, melynek vize a nyári hónapokban szinte teljesen elpárolog, hatalmas fehér sómezőt hagyva maga után. A sárgás színű, kopár hegyek mentén haladunk, majd a forgalmas útról letérve a tó felé vesszük az irányt. A parton sótűrő növényeket láthatunk, hajtásaikon, leveleiken sókristályok fehérlenek. Ilyenkor tavasszal még van víz a tóban, azonban a száraz évszak beköszöntével a vízfelület fokozatosan zsugorodik, miközben a meder fenekén látványos, mozaikszerű sókiválások jönnek létre. A tó mentén három sóbánya működik, Törökország só-szükségletének 70%-át itt termelik ki.

A Tuz-tótól kelet felé haladunk tovább, hogy felkeressük a török kultúra egyik kihagyhatatlan elemét: egy karavánszerájt tekintünk meg, Agzikarahan településen. A 13. században, több generáción keresztül épült karavánszeráj a Konya és Kayseri közötti kereskedelmi út egyik fontos állomása volt. A négyszög alaprajzú építmény monumentális bejárati része fölött olvashatjuk az építtetők és az építés idején uralkodó szultánok neveit. A vastag oldalfalak belsejében tágas termeket alakítottak ki, az utazó vándorok és a lovaik számára. Ma a termek nagy része üresen áll, jól tanulmányozhatjuk az építészeti megoldásokat. Egyik-másik kisebb helyiség üzleteknek, szőnyegkereskedéseknek ad otthont. A szeráj középső terén egy négyszög alaprajzú minaret magasodik, melynek emeleti szintjére kívülről, keskeny lépcsőn juthatunk fel.

A nap záró programja ismét egy természeti képződmény megtekintése lesz, az Acigöl melletti vulkáni kaldérát fogjuk felkeresni. A 7-8 km átmérőjű, mindössze négyezer éves képződmény óriási robbanásos vulkánkitörés során jött létre egy hatalmas föld alatti üreg, a magmakamra beszakadásával. A laza törmelékkel borított terület mélyén vulkáni kúpok, megszilárdult lávafolyások találhatók. A szürkés színű, porhanyós kőzet alkotta felszínen nagy mennyiségű obszidiánt láthatunk. Az üvegre emlékeztető, csillogó, fekete színű kövek a forró vulkáni láva gyors lehűlése során alakultak ki. Az obszidián jellegzetessége a kagylós törés; az ősember ezt a tulajdonságát felismerve vágóeszközök, pengék, nyílhegyek készítésére használta. A kaldéra peremén érdemes egy sétát tenni és közben belegondolni abba, hogy micsoda gigantikus energiák vannak a természetben, melyek egyetlen robbanással képesek ekkora képződményt létrehozni és mi emberek mennyire kicsik és sebezhetőek vagyunk benne.

Kappadókiai körutazásunk végén Göreme térségébe fogunk visszatérni a következő alkalommal, hogy megtekintsünk további természeti különlegességeket, látványos településeket, és ismerkedjünk a helyi kézműves hagyományokkal.

(A szerző felvételei)