|
Komlós Attila Új-Zéland – 9. Parázsférgek, fókák, keák és pingvinek
Új-Zélandi kalandozásunk során elérjük utunk legtávolabbi pontját, Te Anau-t. A hasonnevű tó partján fekvő településről hajókirándulásra indulunk. Az úti cél a Parázsférgek barlangja. Hajónk a nemzeti parki bemutatóközpontnál köt ki. Az őserdőt idéző növénykerttel övezett épületben filmvetítéssel kísért tájékoztatón vehetünk részt, mielőtt megkezdődik a barlangtúra. A barlangban széles patak folyik, így gyalogosan nem látogatható. Ezért hosszú csónakba ülünk, majd elindulunk a hatalmas üreg belsejébe, ahol egy különleges állatfaj, a parázsféreg él. A teljes sötétségben, mint a csillagos égbolt, olyan a mennyezet, ezernyi apró türkizkék fényponttal – a saját fényt kibocsátó parázsférgek így csalogatják a rovarokat a közelükbe a sötétben, hogy a pókhálóhoz hasonló szálaikra aztán rátapadjanak, és megehessék őket… A Déli-sziget nyugati partvidéke igazi paradicsomi táj. Két nemzeti park található itt: a Mount Aspiring és a Fiordland. Az összesen több mint tizenhatezer négyzetkilométeres terület a Világörökség listáján is szerepel. A teljesség kedvéért érdemes megemlítenünk, hogy a „Te Wai Pounamu”, magyarul Zöld Kő (=jade) Vizei nevet viselő világörökségi területbe a közeli Westland és a Mount Cook nemzeti parkok is beletartoznak; a térség növényvilága az egykori őskontinens, a Gondwana egyes flóraelemeit máig megőrizte. A táj mai képét meghatározzák a jégkorszakban kialakult felszínformák, a fjordok, magas sziklatornyok, tavak, vízesések. A nemzeti park területének kétharmadát déli bükk erdők és kőtiszafa-félék (podocarpus) borítják, néhány közülük 800 éves. Itt él az egyetlen magashegyi papagáj, a kea, valamint a takahe, a nagytestű röpképtelen madár.
(A szerző felvételei) következő rész - lap tetejére - vissza a listához |
![]() |