Fóka az óceánparton

Bálna

Kaikoura, panoráma

Pálmafák, óceán, havas hegyek

Delfinek

Wellingtonból a világ legszebb tengerszorosának tartott Cook-szoroson át a Déli-szigetre, Pictonba hajózunk. A kristálytiszta égbolt és a szikrázó napsütés ellenére még a mindenre elszánt utasok sem gyönyörködnek sokáig a látványban a hajó korlátjának támaszkodva, mert az irtózatos erejű szél mindenkit beterel a zárt utastérbe. A szél csak akkor csendesedik el, amikor hajónk a türkizkék vízből kiemelkedő kisebb-nagyobb szigetek közé ér. Utunkat a Déli-szigeten folytatjuk tovább.

Picton kis üdülőváros a Déli-sziget északi végén. Nem sokáig időzünk itt, továbbutazunk Blenheimbe, ahol egy borászatot tekintünk meg. A gyönyörűen gondozott szőlősorok között álló épületben zajlik a borfeldolgozás és a borokat is itt tárolják. Az épületben egy főként európai eredetű fajtákból álló borkóstolón vehetünk részt. Megtapasztalhatjuk, hogy a nagy igyekezet és hozzáértés ellenére a borok valahogy mégsem érik el azt a szintet, amit megszoktuk Villányban és térségében...

A Csendes-óceán felé vesszük az irányt, ahol valóban életre szóló élményekben részesülhetünk! Az első adandó alkalommal, amikor az országút a part közelébe ér, leszaladunk a vízhez, és gyorsan megtapasztaljuk, hogy a hatalmas víztömeg egyáltalán nem hű nevéhez, több méteres hullámok csapkodják irtózatos erővel a sötét kavicsos partot. Pár kilométerrel távolabb, ahol nagy sziklák törik meg a hullámokat, fókákat láthatunk békésen heverészni a köveken.

A tengeri élmények sora tovább folytatódik. Kaikoura az óceáni hajókirándulások kiindulópontja. Kora hajnalban szállunk vízre, egy tömzsi és meglehetősen gyors hajón száguldunk ki a nyílt tengerre bálnát nézni. Az óceánnak ez a része a tengeráramlásoknak köszönhetően táplálékban bővelkedik, és azért fordulnak elő itt nagyobb valószínűséggel a bálnák. A hajó megáll, a személyzet egyik tagja „bálnadetektor” mikrofont enged le a vízbe. Némi hallgatózás és a kormányossal folytatott eszmecsere után irányváltás következik, és ismét eszelős sebességgel szeljük a habokat. Két-három ilyen irányváltást követően meglátjuk a víz felszínén úszó hatalmas bálnát, ami kisvártatva, farokuszonyát a magasba emelve elmerül a habokban.

A bálnafigyelő hajózást követően Kaikoura mellett sétálhatunk egyet az óceánparton, ahol a pálmafák mögött a háttérben havas hegyek magasodnak. Akinek túrázni van kedve, felmehet a dombtetőre gyönyörködni a panorámában.

Délután ismét vízre szállunk, egy kisebb és lassabb hajóval megyünk delfineket nézni. A parttól néhány kilométerre kell csupán eltávolodni, és máris megjelennek, majd közrefogják hajónkat a játékos hektor-delfinek. A bátrabbak búvárruhában beugorhatnak az óceánba, és együtt úszhatnak a delfinekkel „akik” hihetetlen produkciókat mutatnak be: kiugranak a vízből, a levegőben szaltóznak, versenyeznek a hajóval az utasok nagy örömére. Mindenki gyereknek érzi magát.

(A szerző felvételei)