Modern épületek a belvárosban

A Te Papa múzeum

A Parlament épülete, háttérben a „Kaptár”

Rózsakert

Panoráma a Victoria-dombról

Az Északi-sziget déli csücskében, természetes öböl partján fekvő, 360 ezer lakosú Wellington Új-Zéland második legnagyobb városa, az ország kormányzati, gazdasági, kulturális központja. 1865-től vette át a főváros szerepét Aucklandtől, központi elhelyezkedése, a Déli-szigethez való közelsége és kedvező adottságokkal rendelkező kikötője miatt. Wellington éghajlata óceáni, a tél enyhe, a nyár mérsékelten meleg. Az „Üvöltő Negyvenesek” szélességén fekszik – így időjárása gyakran szeles és esős, amit a Csendes-óceánt és a Tasman-tengert összekötő Cook-szoros közelsége tovább erősít.

A belváros aránylag kis területet foglal el, magas irodaépületeket, szűk utcákat, üzleteket láthatunk. Az utcákon csúcsforgalom idején is rendkívül kevés autó jár, az itteni alkalmazottak túlnyomórészt a tömegközlekedést veszik igénybe. Felismerték, hogy sokkal praktikusabb ez a megoldás, mint órákat tölteni forgalmi dugókban. Nincs idegeskedés, és nem utolsó sorban ezzel a környezetet – és önmaguk egészségét – is védik; a levegő kristálytiszta.

A belvárosban áll a Te Papa Tongarewa múzeum. A maori elnevezés szabad fordításban: Az ország kincseinek helye. Nemzeti Múzeumnak hirdeti magát, azonban nem a mi fogalmaink között kell ezt érteni. Ott a nemzet kincse nem a had- és politikatörténelem, hanem az egész világon egyedülálló természeti környezet és az ősi maori kultúra. Olyan értékek, melyeket mindenki egyformán magáénak érezhet, és büszke lehet rá. Az épületben egy hatalmas, interaktív természettudományi bemutató található, ahol megismerhetjük a szigetország földtörténeti múltját, a folyamatok közötti összefüggéseket, az élővilágot. Egyet s mást saját bőrünkön is megtapasztalhatunk – rémisztő a berendezett faházat mintázó földrengés-szimulátorban végigélni miközben rázkódik alattunk a padló, elalszik a villany, majd a tárgyak hullani kezdenek a polcról.

Különleges fa a botanikus kertben

A helyiek és a turisták kedvelt találkozóhelye a kávézókkal tarkított, sportolási lehetőségeket kínáló vízparti sétány. A domboldalakra felkúszó városrészek zöldövezeti jellegűek, kertes családi házakkal, meredek utcákkal. Wellingtonban több mint száz park és játszótér található gyönyörűen gondozott virágoskertekkel, tenyérből etethető madarakkal. Felejthetetlen élmény az 1900-as évek elején épült siklóval felmenni a hegyre és megtekinteni a Botanikus Kertet. Nekünk, európaiak számára még különlegesebb, hiszen olyan fákat láthatunk a parkban, amilyeneket még elképzelni sem tudnánk.

Wellingtonban magyarok is élnek. Egy részük 1956 után érkezett, de 2000 után is számos hazánkfia telepedett le az új-zélandi fővárosban. Thorndon városrészben található a Magyar Millennium Park, padokkal, faragott székelykapuval és kopjafával.

Wellingtoni sétánkat a Victoria-dombon zárjuk, ahonnét varázslatos panoráma tárul elénk a városra.

(A szerző felvételei)