Ezúttal Glendalough környékén, a Wicklow-hegységben fogunk túrázni, megismerve a környék jellegzetes növényeit, és a tájat.

Kezdődik a túra

Legelésző birkák

Útjelző táblák

A Wicklow-hegység Dublintól délre helyezkedik el, fő csapásiránya észak-déli. Mint Írország hegységei általában, így ez sem túl magas, csúcsa a 924 méterre emelkedik. Idős röghegység a földtörténeti óidő kaledóniai hegységképződési időszakából. A palaköpenyből kibontakozó gránithegység felszíne őrzi a régmúlt jégkorszakok következtében létrejött formavilágot, a felszabdalt felszínt, a gleccserek által kimélyített völgyeket: a gleneket. A hegységet az éghajlati adottságok miatt buja zöld vegetáció borítja. Fő folyója a Slaney, a hegység nyugati felén ered, majd Wexford mellett torkollik a Szt. György csatornába. A hegyvidék a kirándulók kedvelt célterülete, különösen Dublinból rengetegen utaznak ide hétvégenként túrázni, evezni vagy horgászni.

A régmúltban ez az egyenetlen felszínű, völgyekkel felszabdalt vad vidék nyújtott menedéket az angol korona ellenlábasainak, de mindenféle rablóknak, útonállóknak is a hazája volt a terület. Az angol uralom elleni, 1798-ban lezajlott lázadást követően a hegység elzártsága némiképp csökkent, az 1800-ban az angolok által megépített katonai út, a „Military Road” megépítésének folyományaként. Az útvonal ma leginkább a turisták számára hasznos, a hegyvidék legszebb és leginkább eldugott helyeire vezet bennünket. Az útvonal fő látványosságai a glencree-i kaszárnya, a Sally Gap környéki lápvidék, Glenmacnass szurdoka, a glendalough-i kolostor, a Clara-völgy, Írország legmagasabban fekvő falva Roundwood, Logh Tay fekete tava, a Nagy Cukorsüveg, vagy a Powerscourt-vízesés.

Hatalmas páfránymező

A hegység legnépszerűbb túraútvonala a Wicklow Way, melynek a leglátványosabb szakaszát járjuk be. A szállásunkról közúton jutunk el a hegység szívébe, ahonnan gyalog indulunk tovább. Utunk kisebb-nagyobb tavak, kilátópontok, kopár hegycsúcsok mellett halad. Különösen szép látványt nyújt a hatalmas területeket, egész hegyoldalakat beborító lila színű hanga, és a nagy foltokban sárgálló rekettye. A hegygerinc túlsó felén óriási páfránymezők fogadnak bennünket, majd az utunk fenyőerdő mellett vezet. Ezután egy tágas legelőre érünk, ahol szép megtermett birkákat láthatunk – igazi ír kép, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva!

A túraútvonal egy része aszfaltos szakaszokon, gyér autóforgalom mellett húzódik. Az útkereszteződésekben gyakran láthatunk valóságos táblaerdőket – és nem csak itt, hanem Írország más részein is találkozhatunk ilyenekkel, sőt még cifrábbakkal is. Szinte minden településnév külön táblán szerepel, nem úgy, mint nálunk, ahol csak a legnagyobb, vagy a legközelebbi település nevét írják ki. Ráadásul, ha nem csak kettő út találkozik a kereszteződésben, hanem több, akkor a táblák el is takarhatják egymást! Ezeknek hagyományaik vannak: régen, amikor szekérrel közlekedtek az utakon, jutott idő arra, hogy alaposan megszemléljék a táblákat az utazók, megtalálva a megfelelő útirányt. Manapság viszont kisebb fennakadást okoz a forgalomban, ha egy ilyenhez ér valaki, különösen egy idegen, és időbe telik, amíg megtalálja a gyakran takarásban levő táblák közül az éppen szükségeset. Persze nem jelent problémát, mert ez is az ír élet része, ami reméljük sokáig fennmarad!

(A szerző felvételei)