Performance a Karl Johans Gate-n

Edvard Munch festménye, a Sikoly

A Méregzsák

A Hetedhéthatár ötödik oldalán rendszeresen megjelenő útleírásaim mostani, századik részében a norvég főváros, Oslo nevezetességeit fogjuk megtekinteni. A félmillió lakosú város műemlékekben nem bővelkedik, ám élénk kulturális élete és különleges hangulata teszi egyedivé. Megoszlik az emberek véleménye róla: sokaknak egyáltalán nem tetszik, mások kifejezetten rajonganak érte.

Sétánkat a kikötőben kezdjük, itt áll a város jelképe, az 1933 és 1950 között emelt Városháza. A vöröstégla-épület körül és bent is norvég művészek alkotásait láthatjuk: kívül szobrokat, domborműveket, a belső termekben freskókat, festményeket és faliszőnyegeket.

A Városháza épülete az Akerbrygge felől

A Parlament

A Karl Johans Gate, háttérben a királyi palota

A kikötő mellett található a 14. század elején épült Akershus-erőd. Belsejében két kiállítás is látogatható. Az egyikben a régi várost, Christianiát bemutató óriási makettet tekinthetjük meg, látványos előadás kíséretében. A másik kiállítás a második világháború norvég ellenálló mozgalmának állít emléket.

A vártól az egyik kis utcán át Oslo központja felé vesszük az irányt és elsőként a dómot tekintjük meg. Oslo püspöki temploma 1697-ben épült barokk stílusban, de azóta számos kiegészítést, átalakítást végeztek rajta.

A templom megtekintését követően irány Oslo szíve, a Karl Johans Gate! Ezt az élettel teli utcát a világkultúrák találkozóhelyének is hívhatnánk, ahol kitelepült vendéglők, utcai árusok, mutatványosok, performance-ok váltják egymást. Szokatlan, ám mégis természetes kavalkád ez, ahol mindenki önmagát adja, nem akarván megfelelni semmilyen elvárásnak, „egyen-ízlésnek”. Ebből adódóan senki nem botránkozik meg azon, ha valaki például olyan ruhát visel, ami az egyéniségéhez vagy életkorához nem igazán illik. Ez az utca és a mellette húzódó park ad helyszínt a minden év május 17-én, Norvégia nemzeti ünnepén megrendezett színpompás fesztiválnak. Itt, a Karl Johans Gate mentén találjuk Norvégia legfontosabb közintézményeit, az 1860-as években emelt Parlament épületét, a Nemzeti Színházat, az Egyetem épületét – utóbbi dísztermében adják át minden évben a Nobel-békedíjat. Az egyetem mögött található a Nemzeti Galéria, melyben a legnevesebb európai festők remekei között láthatjuk a norvég festészet legismertebb alkotását, Munch Sikoly című festményét. Visszakanyarodva a főutcára, annak tengelyében, pont velünk szemben áll a királyi palota szerény megjelenésű épülete; körülötte 55 hektár kiterjedésű, szabadon látogatható park terül el.

A királyi palota parkja mögötti dimbes-dombos területen egy talán kevesek által ismert, ám annál hangulatosabb városrész található, főként 19. század végi – 20. század eleji, ízléses és emberi léptékű villaépületekkel, sok fával, kiskertekkel.

Oslói sétánk utolsó helyszíne a Frogner-park lesz: itt kapott helyet az 1869 és 1943 között élt szobrászművész, Vigeland alkotásainak szabadtéri múzeuma. A monumentális szoborparkban, amelyet talán egy „huszadik századi barokk kertnek” lehetne nevezni, a művész több száz szobrát tekinthetjük meg, köztük a Monolitot, az Életkereket és a közkedvelt Méregzsákot.

A Frogner Parkból villamossal juthatunk vissza a kikötőbe, itt érdemes zárni a napot a modernizált, szórakoztató központtá alakított egykori hajógyár, az Akerbrygge valamelyik éttermében.

(A szerző felvételei)