Útban a Vojak-csúcsra, a Fiumei-öböl

A Vojak-csúcson

Opatija

Opatija, a Kvarner szálló

Rövid isztriai utazásunk végén átkelünk az Učka hegységen, majd ellátogatunk a félsziget északkeleti csücskébe, a kedvelt üdülőhelyre, Opatijába, magyar nevén Abbáziába.

Ha Belső-Isztriából Magyarország irányába kívánunk továbbhaladni, ma már megtehetjük gyorsforgalmi úton is, viszonylag gyorsan és kényelmesen. Az utat „akadályozó” Učka-hegységen már alagút vezet keresztül, így a sietős vándornak a kanyargós hegyi utakkal sem kell megküzdenie. Azonban aki ennél többre vágyik, és a hegytető kínálta fantasztikus panoráma kedvéért egy kis túrázásra is kapható, letérhet a mellékútra, ahol alig tíz kilométer megtétele után a járműből való kiszállás után magára ránthatja a túracipőt és kényelmes tempóban 1 óra alatt feljuthat az 1394 méter magas Vojak-csúcsra. A csúcsról, ahol kilátótorony is áll, belátni az egész Fiumei-öblöt, valamint benne Krk és Cres szigeteket. A másik irányban pedig Belső-Isztria tájait pásztázhatjuk végig tekintetünkkel, míg északon meg nem pillantjuk a Júliai-Alpok hófödte csúcsait.

Opatija

Opatija

Az Učka-hegységben tett túránk után a tengerpart felé vesszük az útirányt és ellátogatunk a térség leghíresebb és legnagyobb üdülőhelyére, Opatijába. Az elegáns szállodasorairól, villáiról nevezetes város története az 1400-as évekig nyúlik vissza, ekkor épült a bencés apátság – innen ered a neve, hiszen Opatija és Abbázia magyarul egyaránt apátságot jelent. Hosszú évszázadokon át a tengerpart többi halásztelepüléséhez hasonló csendes kis falu volt. Ez 1845-ig tartott, amikor egy gazdag fiumei kereskedő felépítette elegáns villáját a településen, körülötte szép egzotikus kertet alakított ki. A történet következő láncszeme az volt, amikor 1860-ban a korábban lemondott Ferdinánd király felesége itt, a kereskedő villájában tartózkodott, orvosa utasítására. A korabeli bécsi sajtó ezzel kapcsolatos tudósításainak köszönhetően Opatija a gazdag osztrák nemesek érdeklődésének középpontjába került.

Opatija felvirágzása a vasút megépítését követően, 1873 után kezdődött. Nem sokkal később gyógyhellyé minősítették a települést és megkezdődött az elegáns szanatóriumok és szállodák építése. A 19-20. század fordulójára a Monarchia legfelkapottabb tengerparti üdülőhelyének számított.

A városnak ma is sajátos „monarchia-hangulata” van, amely nemcsak az épületek stílusán mutatkozik meg, hanem az itteni élettempón is. Lehet gondtalanul ücsörögni hosszasan a kávéházak teraszain, kényelmesen sétálgatni a parkokban vagy egyszerűen csak bámészkodni a tengerparton. Persze lehet, hogy mindez csupán egyfajta utólagos beleérzés, utólag kreált romantika, de a lényeg, hogy jó időnként egy kicsit elszakadni a mindennapoktól és beleélni magunkat abba, hogy ha egy kis időre ugyan, de mi is a „boldog békeidők” részesei vagyunk.

(A szerző felvételei)