Az Amfiteátrum

A Marija Formoza- kápolna

Kikötői hangulat

A több mint kétezer éves hagyományokkal rendelkező Pula Isztria legnagyobb városa. Legkorábbi lakói az illírek voltak, a rómaiak a területen Kr. e. 178-ban vették át az uralmat. Virágkorát Augustus idején élte, ekkor építették a kikötőt, az amfiteátrumot, a színházat, több templomot és palotát. A középkortól a 18. század végéig velencei fennhatóság alatt állt, majd a 19. században osztrák kézre került. Számos, abban az időben korszerűnek számító üzem létesült, hadikikötőt és hajógyárat hoztak létre. A velencei stílusú épületek lebontásával és átalakításával létrejött a város mai képe.

Pula legfontosabb látnivalója a hatalmas római amfiteátrum. A húszezer nézőt befogadó ellipszis alakú építmény hosszabbik tengelye 132 méter, a rövidebbik 105 méter, nagyobb mint a római Colosseum! Mivel részben domboldalra épült, ezért a szárazföld felőli oldala kétszintes, a tenger felőli viszont három; bejárata ez utóbbi oldalon van. A küzdőtér szintén ellipszis alakú, 68x42 méteres. Az épület ma viszonylag távol helyezkedik el a tengertől, ennek oka, hogy az öböl egy részét az évszázadok folyamán feltöltötték. A római korban még közvetlenül a part mellett állt, a viadalok során megölt emberek és állatok egy rövid csatornán át a tenger vizébe kerültek… Az egykoron brutális rendezvényeknek otthont adó amfiteátrum ma koncertek, operaelőadások színhelye.

Az amfiteátrumtól a belváros felé haladva elsőként a kettős kaput pillantjuk meg. Mögötte a régészeti múzeum épülete áll, udvarán számos korabeli kőfaragással. A következő látnivaló az út jobb oldalán álló Herkules-kapu, majd nemsokára megérkezünk az óvároshoz, a Sergius-diadalívhez. A diadalív alatt áthaladva kis üzletekkel, vendéglőkkel szegélyezett kis utcán, a Sergijevacán találjuk magunkat. Az egyik vendéglő teraszán maga James Joyce ül, asztalra könyökölve – szobor formájában.

A Sergilius-diadalív

Az utcáról pár méter megtétele után letérünk balra, egy tér felé, melynek sarkában egy vasrács mögött hatalmas római kori mozaikot láthatunk. A mozaik valaha egy villa padlóját díszítette. Nem sokkal távolabb kis, bizánci stílusú templom áll, a Marija Formoza-kápolna. Maximillianus, ravennai exarcha pompás bazilikájának maradványa – a velenceiek a bazilikát lerombolták és építőanyagát elszállították a fővárosukba, csupán a kis kápolnát hagyták meg belőle.

Visszatérünk a Sergijevaca-utcára és a főtér felé haladunk tovább. Szemben velünk a városháza 13. századi eredetű, 17. században átépített reneszánsz homlokzatú épülete, közvetlenül mellette pedig a római korból származó Augustus-templom áll. A városházától a Kandlerova utca vezet a Mária mennybevitele bazilikához. A több mint 1500 éves templom padlóján eredeti mozaikok láthatók. A templom mai formáját a 18. században nyerte el.

A belváros mellett magasodik a fellegvár dombja. Rövid emelkedő, majd néhány lépcső leküzdése után érünk az erődítmény bejáratához. Az erődítményt az egykori római citadella helyén, az 1600-as években emelték. Belsejében hajózási és hadtörténeti múzeumot rendeztek be; a nem éppen kifogástalan állapotú vasbeton toronyból szép rálátás nyílik a városra és a kikötőre. A pulai nézelődés végén érdemes lemenni a kikötőbe is, és az egyik étteremben a „tenger gyümölcseiből” készült ételt elfogyasztani.

(A szerző felvételei)