Oszlopcsarnok

Az Oszlopcsarnok a dóm felől

Néprajzi Múzeum

Mai úticélunk Dalmácia második legnagyobb városa, Split. A római eredetű város legfőbb nevezetessége Diocletianus hatalmas, több mint 3 hektár területet elfoglaló palotája. A szó szoros értelmében nem is nevezhetnénk palotának, hiszen római erődítményhez hasonló, védőbástyákkal, saroktornyokkal ellátott gigantikus építménnyel állunk szemben, ami ráadásul az évszázadok folyamán folyamatosan bővült. Új házakkal egészítették ki, az épületek egy része új funkciót kapott, és szinte minden korábban szabadon hagyott helyet beépítettek. Ezáltal egy sajátos, a különböző történelmi korok stílusjegyeit magán viselő építészeti együttes jött létre.

A város a kikötő felől

Az Urak tere

A városba a tenger felőli Bronzkapun lépünk be - a kapu egykor közvetlenül a tengerre nyílott, az évszázadok folyamán a part fokozatosan feltöltődött, ezért ma már távol van a tengertől. A bronzkapun átlépve a palota boltíves pincéjébe jutunk, e pince fölött volt egykor a császár lakosztálya. Tovább haladva az egykori kultikus központhoz, az Oszlopcsarnokhoz (perisztilium) érünk. A két oszlopsorral díszített tér tenger felőli oldalán (ahonnan érkeztünk) található a hajdani császári lakosztályok bejárata.

Jobbra az egykori mauzóleum nyolcszögletű oszlopcsarnokának maradványait láthatjuk - a nyolc oldalból hat maradt fenn a mai napig. A mauzóleum bejáratát két Egyiptomból származó szfinxszobor vigyázta, a figurák egyike ma is eredeti helyén található, a másik a Jupiter-templom előtt áll. Az egykori mauzóleumot Ravennai János érsek átépíttette, 652-ben székesegyházként szentelték fel. A dóm kincsei a kapuit díszítő, Krisztus életéből vett jeleneteket ábrázoló diófafaragások 1214-ből, valamint az 1448-ban alkotott Szent Anasztáz oltár. A dóm magyar vonatkozása, hogy a főkapu felett két kőkoporsóban nyugszik IV. Béla két lánya, akik a közeli Klis várában haltak meg a tatárok előli meneküléskor, 1242-ben.

Az oszlopcsarnok nyugati oldalán barokk épületek állnak, köztük kis utca vezet a keresztelőkápolnához, az egykori Jupiter-templomhoz. Az római kori templomnak ma már csak a szentélye látható, előtte a mauzóleum másik szfinxfigurája áll.

Az óváros a római palota falain belül, helyenként azt átlépve alakult ki. A négyszög alakban elhelyezkedő falakat egy-egy kapu töri át, délen a már ismert Bronzkapu, északon az Aranykapu, keleten az Ezüstkapu, míg nyugaton a Vaskapu. Az Aranykapu előtt áll Meštrović alkotása, Gergely püspök hatalmas bronzszobra. Az Ezüstkapun át a piactérre jutunk. A zegzugos, szűk utcákon sétálva számos római épületet láthatunk, a sok szép középkori és barokk ház között. Az óváros nyugati részén, az erődítmény falán kívül, a Vaskapun túl, olaszos hangulatú tér található - régi nevén Piazza dei Signori, azaz Urak tere - kávéházakkal, kényelmesen sétáló helyiekkel és turistákkal. A tér fő látványossága az óratorony, a régi városháza gótikus épülete, utóbbi ma a Néprajzi Múzeumnak ad otthont.

(A szerző felvételei)